Budapest sapka
Orthodoxou Zsuzsa kötöttáru- és kötésmintatervezéssel foglalkozik, mostanában leginkább a zoknik mozgatják meg a fantáziáját. Legutóbb viszont pont egy sapkát tervezett - joggal felvetődhet a kérdés, most hogyhogy sapka és nem zokni? És egyáltalán mire fel a Budapest elnevezés?
Át is adjuk a szót Zsuzsának, aki
-
elmeséli a Budapest sapka történetét, így egy mintatervező mindennapjaiba is betekintést nyertek,
-
tippeket ad a bordás minták kötéséhez,
-
részletesen bemutatja a Budapest sapka fogyasztásai mögött rejlő gondolatmenetet
-
és pár szóban megosztja első benyomásait is a Wooldreamers Motáról, amit ehhez a sapkához választott.
Az egész a nemezeléssel való balesetszerű találkozásommal kezdődött.
Nem sok sapkám volt, mert azért egy valamirevaló kötő mégsem fog vásárolni semmilyen kötött árut, amikor ő is tud kötni, ugye? Viszont annyira lekötött (majdnem szó szerint :-) ) a zoknitervezés illetve készítés, hogy egyre csak tologattam tervemet.
Kedvenc kis barna sapkámat (amit jó pénzért vettem kasmír tartalma miatt) egyszer beraktam a mosógépbe, hogy majd valamikor a nap folyamán finom gyapjú programon ki is mosom, de valami közbejött, így nem indítottam el a gépet, a sapi viszont bent maradt. Amiről persze el is felejtkeztem.
Másnap fehér ingeket raktam be a gépbe, és a gép jelezte, hogy itt az ideje egy higiénikus mosás indításának is. Tehát elindítottam 90!!! fokon. Ugye sejtitek mi történt? Amikor ürítettem ki a dobot, és rátaláltam az immár koraszülött méretűre összetöpörödött sapkámra az ingek alatt, először azt éreztem, hogy most fog megütni a guta, majd jött a felismerés, hogy ez nem lehet más, csakis az égi jel a sapkák kötésének elkezdéséhez. Mert miért történt volna mindez? Nem, nem, az meg sem fordult a fejemben, hogy romlik a memóriám, ha erre gondoltok. :-)
Szóval előkerült a fonal, ami már réges-régen várt sorsára, az ötlet már régen az agyamban volt és elkezdődött a sapka-kötés-procedúra.
Először elkészült a kötéspróba, ami 1 héten keresztül száradt. Igen, én sokáig szoktam hagyni száradni a levegőn, bármily meglepő, de vannak olyan kötéspróbák amelyek más képet és méretet adnak a száradás 2., illetve mondjuk az 5. napja után is.
Képzeletemben egy letisztult sapka élt, ezért nem jöhetett szóba más mint a bordás, azaz patentminta.
Viszont ezzel felvetődhet egy kis gond. Mégpedig az, hogy általában a mintákban arra kérik meg a tervezők a készítőket, hogy a kötés szorosságát (a tervezőéhez képest mindig) egy “kissé” kihúzott kötéspróbán ellenőrizzék le. De kinek mit jelent az, hogy “kissé”? Mekkora a kissé a tervezőnek és mekkora a készítőnek? Ezért találtam ki, hogy az általam tervezett bordás sapkához szükséges kötéspróba méretét egyszerűen a megkötött, jól megszáradt és eredeti állapotában állapítsák meg, azaz nincs semmiféle feszítés, húzogatás, se kissé, se közepesen. Nincs félreértés. Az már más kérdés, hogy nekem a “kissé” kihúzott próbát is figyelembe kellett vennem a megfelelő méretek kialakítása miatt, de ez már az én dolgom, és nem a készítőé.
Valamiféle “csavar”-ral mindenféleképpen fel szerettem volna dobni a sapka kinézetét, de csakis összhangban a szimpla mintával együtt.
Innen jött az ötlet, hogy a sapka felső részének az alakításánál fogok olyan fogyasztást használni, ami egyben a darab kinézetét is feldobja. Így alakult ki a sapka felső dekoratív része. Ez a fajta fogyasztás lehetővé teszi, hogy a bordás minta folyamatossága fogyasztás közben se szűnjön meg és mi több, a sapka mind külső úgy belső oldala is ugyanazt a képet mutathassa!
Ehhez egyszerűen csak 4 egymás melletti fogyasztandó szem sorrendjét kell úgy átrendezni egy egyszerű technikával a kötőtűn, hogy 2-2 ugyanolyan szem kerüljön egymás mellé, azaz sima szem mellé sima, fordított szem mellé pedig fordított. Ennek (és a mintában használt többi technikának) a kivitelezését az általam készített oktatóvideó segíti, melynek a linkjét a mintámban találjátok.
A Budapest sapka nevet illetően pedig ne gondoljatok semmilyen nagy sztorira. Egyszerűen csak én is a lakóhelyem nevét adtam neki, mint megannyi más, neves külföldi tervező tette ezt a sapkája elnevezésekor.
Most essék szó a képen látható sapkához használt fonalról, melynek a neve Mota 937G a Wooldreamers-től. Róluk röviden csak annyit, hogy ők egy spanyolországi kisvállalkozás, akik a helyi nyájak gyapját dolgozzák fel és ami a legszimpatikusabb, hogy a fonalkészítésük minden lépése visszakövethető egészen a juhtartókig. Bővebben olvashattok még róluk Sáriék leírásában is.
A szín magáért beszél. Ilyen gyönyörű zöld színt kerestem már régóta, Sári pedig elém tette. Rögtön szerelem lett. Ennyi. De nehéz volt a választás, mert tényleg gyönyörű színekben gyártják a fonalaikat.
A fonal első, mosás előtti tapintása semmiféleképpen nem a puha szót fogja eszetekbe juttatni, de blokkolás követően ez megváltozik.
Pozítivumként megemlíteném még azt is, hogy míg mondjuk egy 90-100 m hosszúságú fonal használatánál (ugye ezesetben legalább 2 gombolyag biztos kelleni fog) a fonalak illesztése miatt a végek eldolgozásával is számolnunk kell a sapka egyik oldalán, ez a Mota fonal használatánál nem merül fel 230 m hosszúsága miatt. Ami abszolút lehetővé teszi, hogy a sapkát akár kifordítva is hordhassuk.
Ha szeretnétek megkötni a sapkát, a mintát itt, a csodálatos fonalválasztékot pedig itt találjátok. A sapkához 1 gombolyag Mota szükséges, amire 10 % kedvezményt érvényesíthettek a BUDAPEST10 kóddal, a fonalvásárlás mellé pedig 20% kedvezmény is jár a minta árából - vásárlás után meg is kapjátok a ravelry-n érvényesíthető kódot!
Köszönöm Sári és csapata a lehetőséget ennek a nagyszerű fonalnak a megismerésére, valamint az írás örömének újbóli felfedezésére.
Zsuzsa
Fontos információ! Blogzárlatkor érkezett a közlemény, hogy a sapka színéhez illő körömlakk kapható a DM szaküzletekben. Biztos vagyok benne, hogy a többi színű fonalhoz is találtok majd megfelelő színű lakkokat :-)
