Nagy fába vágtam a fejszémet. Kezemben a könyv, aminek minden mintáját meg szeretném elkészíteni, és közben írni róla, és csak most, gondolataim papírra vetése közben jöttem rá, hogy nincs is magyar kifejezésünk a címadó technikára.
Anna Johanna 2021-ben kiadott könyvének címe Strands of Joy, ami valami olyasmit jelent, hogy az öröm szálai, ugyanakkor utal a „stranded” kötéstechnikára, ami a két elütő színnel való kötést jelenti, legtöbbször körben kötéssel, grafikus mintákat kiadva. (Magyarul talán norvég mintának szoktuk hívni, de az inkább egy szűk alfaja, sok nyelvben jacquardként hivatkoznak rá, de valaki fair isle-nek mondja.) Idén tavasszal sikerült megkaparintanom a könyv egy példányát a Kiskostól. (A könyv sajnos már nem kapható, viszont minden minta külön is megvehető pdf-ben a Ravelry-ről.)
Aki hozzám hasonlóan gyakran pörgeti a Raverlyt, biztosan találkozott már Anna Johanna nevével, munkáival. Ez a feltörekvő finn tervező a természetközeli motívumokról, romantikus stílusáról ismert. Ő tervezte például a medvés Woodland kardigánt, vagy a Grain sweatert. Régóta szemeztem a mintáival, de csak nemrég szántam rá magam, hogy közelebbről megismerkedjünk.
Megtetszett, hogy a teljes kollekció a fent kifejtett technikával készült. Akinek már volt szerencséje egyszerre több színnel kötni, pontosan ismeri ennek a műfajnak a keserédes fájdalmát és dicsőségét: igényel némi gyakorlatot, mire vállalható lesz az eredmény. Eddig hol elővettem, hol inkább hanyagoltam, volt néhány sikeres projektem is, de még nem sikerült magabiztosságot szereznem ezen a terepen.
Miért is foglalkoztat ennyire ez a dolog?
Közös kötéseken, fórumokon gyakran előkerül a téma, miszerint kétféle kötő létezik: Az első, aki a kötésben szeretné kikapcsolni az agyát, lazítani, így minél stresszmentesebb, egyszerűbb darabokat részesíti előnyben, ami közben nyugodtan lehet beszélgetni, és amiről nem rí le, hogy kézzel készültek, könnyen beilleszthetők bárki ruhatárába.
A második típus, amihez többnyire magam is tartozom, aki kifejezetten a bonyolultabb darabokat keresi, akinek a komplikált, kihívásokkal teli minta olyan, mint az izgalmas könyv, nem lehet letenni, csak még egy sor, mééég egy sor…
Anna Johanna a könyv bevezetőjében azt írja, a könyv projektjein való dolgozás segített neki átvészelni a 2020-as évet, mivel egy bonyolultabb mintánál muszáj nagyon odafigyelni, nem tudunk közben a problémáinkon agyalni. Nekem is valami ilyesmit jelent egy-egy nehezebb darab, ugyanakkor sokszor a törzs egyszerű zoknikötéssel tökéletes pl. közös kötésre.
Szóval itt van ez a műfaj, aminél még sok év után is remegő kézzel fogom meg a kötőtűt és nem tagadom, bénázok a két-három szín egyenletes vezetésével. És adott a könyv. Ebből valahogyan a fejemben megszületett az ötlet, hogy itt az idő elköteleződni: végig fogom kötni a kötet – szinte- összes mintáját. (Lehet, hogy túl sokszor láttam a Julie & Julia c. filmet? Annyi biztos, hogy a főszereplőhöz hasonlóan nekem se árt, ha most a hétköznapi gondjaim helyett egy nagyobb projektre összpontosítok.)
A szabályokat lazán kezelem, nem adtam magamnak fix határidőt és nem megyek sorban. Illetve kicsit csaltam is, hiszem a Weightless névre hallgató tolllas-romatikus felsőn már túl vagyok. A könyv 20 mintából áll, csak 1-2 nem tetszik annyira, lehet, hogy ezek végül kimaradnak, meglátjuk.
Izgalommal vegyes félelem fog el, ha arra gondolok, most az vállalom, hogy ország-világ előtt blogolni fogok a technikáról, ami talán a legkevésbé erősségem.
Ugyanakkor: mi lehetne nagyobb motiváció, hogy fejlődjek?
Abban bízom, hogy mire a végére érek, nem fog gondot jelenteni a szálfeszesség, az egyenletes kötéskép, a több szín gubancolásmentes vezetése, talán végre sikerül elköteleződnöm egy módszer mellett. Lehet, túl optimista vagyok?
Az első a sorban a Rosehip pulcsi lesz - virágos motívumú, laza szabású nyár végi felső, sport/Dk vastagságú fonalból. A nyaki passzén már túl vagyok, és most kezdődnek az izgalmak, és a kérdések a fejemben, ami biztosan más sorstárs fejében is megfogalmazódik pár sor után: Elég jó? Elég szoros, elég laza? ÚJRAKEZDJEM?!
